Mosolytündérkéimmel az élet

Nem jól indult a nyár:(

Sajnos nincsenek jó híreim.

A múlt hét ugyan jól indult, elvittem a két iskolást Dombóvárra, reggel 8-délután 4-ig aerobic táborban voltak, utána Péter papáéknál. De már hétfő este sírtak, hogy hiányzik nekik ANYA! Nem is értettem, többször nyaraltak már Dombóváron.

Szerdán este aztán azzal hívtak fel, hogy Ritának fáj a füle, a torka, a feje, és lázas (38). Sírt, hogy menjünk el érte. Persze Bori se akart egyedül ott maradni, így Gábor este fél 8-kor indult el Értük, és hazahozta Őket.

Egy Rubophen és Otipax fülcsepp után Rita aludt reggelig. Csütörtökön is jól elvolt, bár nem nagyon volt étvágya, alig evett. Bori (még) jól volt.

Rita aludt Ilkával csütörtök délután, fülgyertyáztam is, mégse lett jobban péntekre se, így elvittem orvoshoz. Alaposan megvizsgálta, de nem talált semmit. Nem piros se a torka, se a füle, de 37,8-as hőt mért Neki a rendelőben. Láz és fájdalomcsillapítót ajánlott és a biztonság kedvéért felírt antibiotikumot is, de szerinte nem lesz rá szükség.

Délután Marci papa elvitte a nagyokat Gyűdre a hétvégére. Ők akartak menni, de az a kiruccanás se tartott sokáig, este hívott Nagyi a következőkkel:

Bori az udvaron szaladgált, kaszálék ment a bőre alá, nem tudták kivenni csipesszel se, bevitték az ügyeletre, ott se tudták kiszedni, viszont jól megkínozták (csipesszel és tűvel is), végül csak egy dunsztkötést raktak rá. Hazafele hányt a kocsiban, és most lázas (38,2). Ezt mind egyszuszra. Gondolhatjátok milyen boldog voltam:(
Ritának is megmérettem a lázát, Neki is 38 volt, így Gábor elment Értük.

Rita este bevett egy Rubophent, Borinak nem adtam semmit, és végigaludták az éjszakát. Reggel mindketten azt mondták, hogy nagyon jól aludtak a saját ágyukban.

Szombaton csak punnyadtak. Még mindig keveset ettek és bágyadtak voltak, de nem fájt semmijük, csak melegebbek voltak a szokásosnál. Lázat nem mértem, de Bori elaludt délelőtt a mesenézés közben a kanapén, így mikor felébredt, adtam Neki egy is egy Rubophent. De nem tudta lenyelni, kiköpte, így nyomtam a popókájába egy kúpot (ami sajnos nem használt).
Pizzát ebédeltek, aztán Bori aludt egy kicsit (Rita már jobban van, Ő nem aludt), és folytatták a besötétített nappaliban a mese-nézést.

Hát itt tartunk most. Nem tudom mi ez, de remélem hamar elmúlik.

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!