Mosolytündérkéimmel az élet

Ezen a rendhagyó húsvéton eddigi életem húsvétjaira emlékezem. Legelső húsvéti emlékem, hogy a miséről hazafele menve csokitojások hevertek az árokparton, egészen mamám Dózsa György utcai házáig. Amíg mamám élt és jól volt, a pécsi lánya családosan Dombóváron töltötte a húsvétot minden évben. Szombat délelőtt érkeztek, az unokanővéreink miatt nagyon vártuk Őket.  Kint a ház előtt… Tovább »

A legkisebb is már 1,5 éves, és most van a legcukibb korban. Már nem csak totyog, hanem szalad, a résnyire nyitva hagyott teraszajtón kislisszan, és ha rászólunk, hogy maradjon, annál gyorsabban szalad, huncut vigyorral az arcán (“Értem ám mit kérsz, de én mást akarok!”) Amellett, hogy egy mosolygombóc, nagyon erős az akarata, és ha nem… Tovább »