Ő született a legkönnyebben, az eddigi legszebb szülésélményem, de aztán csarébe 1 hétig voltam Vele kórházban (fertőzés miatt antibiotikumot kapott vénásan). Érzelmi hullámvasút volt, akkor írtam róla egy hosszú, részletes blogbejegyzést. Már csak a szépre emlékezünk!
Cuki babuci volt:
És édes kicsi angyal lett belőle:
Ja, nem is, nem ezt a képet szántam ide, inkább ezt:
Szőke, kékszemű tündérkénk:)
Megünnepeltük a születése pontos évfordulóján: A nappaliban piknikelve vacsiztunk, azt ettük, amit a kis ünnepelt kért (tortát kért, epres tortát):
(gyümölcstorta alapra epres pudingot főztem, Rita banánkarikákkal díszítette).
Aznap csak a mamától kapta meg az ajándékát (mágneses építőjátékot).
Kérdeztük, hogy mi is ma adjuk-e oda az ajándékát, vagy inkább hétvégén, amikor a nagyiékkal fogjuk ünnepelni. Legnagyobb megdöbbenésemre ez utóbbit választotta, pedig még csak kedd volt.
Hétvégén megköszöntették Nagyiék is (mesekönyvet és Kinder csokit kapott), és végre a szüleitől is megkapta a nagy, beszélő babát. Visítva örült neki. Azóta is sokat játszik vele, még az ágyán is megosztoznak.
Hatalmas dumája van. Választékosan beszél, amikor tudom, fel is írom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: