Sokszor elkeseredek, mert a lányok úgy viselkednek egymással, mintha utálnák egymást. Néha egyenesen rosszindúlatúak.
De tegnap kicsit megnyugodtam, és le is írom, hogy el ne felejtsem.
Családi farsang volt nálunk, itt volt Gréti is du.4-től 7-ig. Nem volt elég, a két nagy azt tervezte, hogy itt is aludjon. Már beleélték magukat, Gréti szülei is rábólintottak. Terka elment a Papa Lakba aludni, így szabad ágy is volt az iskolás szobában. Aztán hirtelen felmerült Gréti szülei részéről, hogy aludjon inkább Rita náluk. Végül így lett, de ezzel Bori “kiesett” az ottalvós buliból. Jól fogadta, nem volt semmi duzzogás vagy hiszti, Rita mégis úgy ment el, hogy mondta Borinak: “Ne haragudj, azért nagyon szeretlek” És nem gúnyosan mondta, hanem őszintén. Egész meghatódtam.
A másik megható eset is ezen az estén történt. Terka elment a nagyszülőkkel, hogy egy estét ott aludjon a Papa Lakban (másnap a délelőtti misén már találkozunk Vele újra).
Mielőtt elment Ilka adott Neki egy kis plüssmajmot, hogy erről jusson eszébe:) Alighogy elmentek, Ilka pityergett. Odajött hozzám, és megkérdezett, hogy én is szoktam-e sírni, amikor hiányzik valaki. Kérdeztem, ki hiányzik, mondta, hogy a Terka:)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: